Idén januárban találkoztam a deekshaval és Klári csapatával. Éppen abban az időszakban talált meg, amikor "gondolat elterelésként" úgy éreztem keresnem kell új hobbit, akár többet. Eléggé a padlón voltam lelkileg, de már láttam a lejtő alját. Ebben az időszakban talált meg az aktív sport, a jóga és a deeksha is. 

Nem sokkal hamarabb "szegődött mellém" egy spirituális tanító, aki a nagyon kocka realitásomat már gömbölyítgette, de azért még eléggé szkeptikus voltam. Észervettem a kipróbálási lehetőséget, egy bemutató -"régi szerelem elengedése, új bevonzása"- programot, ami felkeltette a figyelmem. Itt jegyezném meg, messze vagyok az átlagostól, nem az új bevonzása érdekelt, hanem, hogy miket hurcolhatok az előzőekből magammal. Tehát bejelentkeztem és elindultam.

Egy ismerősöm elkísért, Ő is szkeptikusan, ámbár benne nem volt meg a nyitottság sem. Mikor mentünk felfele az emeletre, már változott meg a hangulat, számomra kellemes illat, és elfogadás volt a levegőben, őszinte örömök, nagy mosolyok kíséretében.

Elcsendesedtünk és elkezdődött. Klári bemutatkozott, elmondta, honnan is jutott oda, ahol most tart... szerintem bizonyos részekkel szinte bárki "dicsekedhet" a múltjában. És ha Ő meg tudta változtatni, persze, mindenki képes lehet erre :) Minden elhatározás kérdése.

Csakra- tisztító, erőteljes légzéses meditációval kezdtünk ( én, aki összesen egyszer meditált előtte), ami nagyon rossz volt. Erősen hátfájós vagyok és itt egyenes háttal kellett ülni plusz még az erőteljes ,elengedő kilégzés is nehezítette a "túlélést". Lélegeztünk, az adott csakrák színeit idéztük, tartottuk a kéztartást.... és zsibbadtam el- egyre jobban. Mikor kezdtem volna rosszul lenni, mindig jött a váltás és ezzel egy kis megkönnyebbülés. Klári pedig azt mondta, szinte semmi nem számít, csak maradj a teremben:) Ez tarthatónak tűnt.

A tisztítás után jött a "valódi" meditáció, ahol fel kellett idézni a volt szerelmeinket... Ha jól emlékszem innentől folyamatosan egyre jobban zokogtam. Jöttek az elmúlt szerelmek, és bár Klári mondta, hogy van idő, szerintem mindenki sietett letudni a nagyját hamar... Nekem is volt kitől búcsúzni, bár meglepett, hogy pár ember meg sem jelent ( valószínűleg velük nem maradt elitézetlen ügyem)... erre csak napokkal később jöttem rá. Egy elég rossz, nehéz kapcsolatot zártam épp le az előző félévben szerteágazóan ment benne tönkre az életem, de ettől a sráctól is sikerült aránylag hamar búcsúznom, a többiektől pedig szinte pillanatok alatt. 

Egy ember maradt. Ahogy jöttek az exek időrendi sorrendben Ő úgy sétált egyre hátrébb. Nagyon fontos volt nekem, igazi nagy szerelem, amit leginkább a jövőtől való félelem tett tönkre. Boldogok voltunk, túl tökéletes volt. Nem hittem el, hogy megérdemlem és sikerült ezt addig hajtanom, míg beleunt. Tudtam, hogy velem van, bennem él, ahogy én is benne, hogy 2008 óta nem engedi el a kezem, figyel, véd, pedig azóta férjénél is voltam már és Ő is megélt közben pár párkapcsolatot... Nem voltunk már napi szinte részei egymás életének, de ott megértettem, míg nem engedem el a kezét teljesen, nem köszönök el tőle feltétlen szeretettel, senkinek nem fogok tudni tiszta, őszintén esélyt adni. Csak arra emlékszem, hogy nagyon- nagyon sírtam- és közben folyamatosan könnyebbültem meg. Nem halványodott el Ő teljesen a meditáció végére sem.

Az "új bevonzása" részre nem is igen emlékszem... Nekem nem az volt a feladat aznap. 

Hatalmas, katartikus élmény volt kb 2 óra alatt elengedni valakit, aki mindent jelentett hosszú éveken át. Olyan tisztulást éltem meg egyetlen program alatt, akkora blokk oldódott ki, hogy szinte szárnyaltam. Azt hittem, minden sínre került- és semmi dolgom már :) ( azért a későbbi program- sorozat alatt még többször volt lehetőségem vele dolgozni, illetve az életben is többször beszéltünk az életünk/ kapcsolatunk más szintre lépéséről) Azóta sokkal nyugodtabb a kapcsolatunk, részemről eltűntek az elvásárok, a követelőzés, már nem akarom irányítani, vagy megváltani. Őszintén szeretem, de már valóban Őt és nem azt, akit én akartam csinálni belőle... Már hiszem, hogy van/ lehet boldog jövőm más mellett is.

Hazafele bejelentkeztem a következő bemutató programra ... Nem ugyanaz az ember indult le a program után a lépcsőn, aki előtte felfele ment. Békés voltam, nyugodt és könnyű. Annyira, mint talán még soha. Hazataláltam <3